VÁRADY-FÉLE REFLEKTÍV MESEÁLLÍTÁS
A Várady-féle Reflektív Meseállítás teljes egészében eredeti, önálló módszer, amit egymagam, Várady Erika alkottam meg.
Több éve dolgoztam már családállítóként. A családállítás a családi rendszert jeleníti meg. Megmutatja azt, hogy a családtagokban mi zajlik. Érdekelt, hogy egy mese szereplőinek motivációja hogyan jelenik meg egy rendszerállítás keretein belül. Vajon hogyan jelennek meg a családi minták, indítékok, szükségletek a mese szereplőit felállítva?
Az évek során sokat változott, alakult, fejlődött a módszer – és fejlődik ma is. A mesét használjuk az állítások alatt, melyeket a résztvevők érzései, megélései, tapasztalatai formálnak.
Reflektív meseállítás
A mesék rendkívüli hatása annak köszönhető, hogy a bennük megjelenő világ szimbólumokra épül. Szimbólum benne az összes fontos szereplő, de a mesében megjelenő környezet és tárgyak is – nem beszélve a gyakran megjelenő állatokról, akik nemegyszer főszereplők is.
A szimbólumok a lélek szintjén hatnak, ott kelnek életre, és mintegy abban tükröződve, arról visszaverődve képekként, megfogalmazódó érzelmekként jutnak el a tudatunkba, és így eszmélhetünk rá mélyebb igazságokra, felismerésekre önmagunkról.
Ezért nevezhetjük a Várady féle meseállítást Reflektív meseállításnak – az állítás minden résztvevőjének lelkében tükröződik, reflektálódik az általa kiválasztott szerep-szimbólum, és megmozdít valamit. A lélek reflektál, ahogy nagy érvényű, általános szimbóluma, a Hold is visszaveri az isteni teremtőerő, a Nap fényét.
Ember és mese egysége
Az őskortól kezdve az ember azzal tudott sikeresen kiemelkedni a többi élőlény közül, hogy képessé vált gondolkodni és beszélni, megosztani társaival gondolatokat, információkat, tapasztalatokat – és csapatban, összefogva megsokszorozni erejét, hatékonyságát.
A tapasztalat, a tudás rögzítése és átadása hosszú-hosszú évezredeken át történetek, mesék formájában történt. A történetekben a szereplők általános, szimbolikus formát öltöttek, melyeket mindenki érthetett, ugyanakkor a maga számára egyénileg értelmezhetett – és így a tudás teljes formájában, ám egyben mindig aktuális, használható érvényességgel került át nemzedékről nemzedékre.
A mesék ma is kincset érő elixírt jelentenek az embernek. Ezt mindenki tudja, hisz mindenki volt gyerek – és mindenkiben vele van a gyermeki énje. A történetek, és így a mesék nagyon erősen meghatároznak minket.
Mindenkiben ott van egy mese, egy történet saját magáról – elég, ha csak az életünket alapvetően meghatározó, Eric Berne-féle Sorskönyv fogalmára gondolunk. Az „Ezeregyéjszaka” mesés keletén úgy tartották, hogy még a halálraítélt embernek is meg kell adni élete utolsó jogán, hogy elmesélhesse élete történetét.
A lelkünk mélyén mi magunk voltaképp a történeteink, a meséink vagyunk.