Mese a mesében (Mi-Chau és Trong-Thui)

Az alábbiakban a Mi-Chau és Trong-Thui című vietnámi mese egy olvasatát, értelmezését közöljük. A gondolatok írója Butor Veronika, a Mese-Tér-Kép meseállító-tanfolyam diákja.

Az eredeti mese szövegét megtaláljátok függelékként az írás alatti részben.

Mese a mesében
(Mi-Chau és Trong-Thui)

Mit látunk a felszínen?

An-Zuong király vára, Loa nagyon erős. An-Zuongtól, az arany teknősbéka istentől ajándékba kapta annak egyik körmét, hogy a király belőle készíttesse el az íj ravaszát. A király így is tesz. Különleges íjat készíttet egy emberrel, az íj ravasza a teknősköröm, ami a király erejét tartalmazza.

A király erős várát ellenséges fejedelem, Triu Da támadja meg. Folyamatos sikertelenségei után békét köt An-Zuonggal, ám fiát, Trong-Thuit elküldi a titok kiderítésére.

A fiú az ott töltött idő alatt beleszeret Mi-Chauba, a király szépséges lányába, majd feleségül is veszi. Egy szerelmes este a lány elárulja apja erejének titkát férjének.

Ezzel a hírrel Trong-Thui hazautazik, apja készítettet egy ugyanolyan íjravaszt. Trong-Thui a hamis ravasszal visszautazik Ao-Lac földjére.

A viszontlátás örömére hatalmas ünnepséget csap An-Zuong király. Throng-Thui eközben kicseréli az íj ravaszát. Feleségétől szomorúan búcsúzik el, aki megígéri, hogy baj esetén libatollakat fog hátrahagyni, hogy újból megtalálják egymást. Lelkiismeret furdalások közepette a fiú hazaviszi apjának az igazi ravaszt.

Triu-Da újabb támadást indít, a király azonban nem ijed meg a fejedelem újbóli támadásától, nem gondol a vár megerősítésére. A fejedelem egyre több területet foglal el, ekkor An-Zuong a csodaíj bevetését rendeli el. Ekkor veszi észre, hogy nagy a baj, a nyilaknak semmi hatásuk. Így tudja Triu-Da fejedelem elfoglalni az egész várat. 
An-Zuong király lóra ül lányával, és a hátsó kapun elmenekül.

Sokáig bolyonganak Mo-Ja veszélyes hegyvidékein, míg végül eljutnak a tengerpartra. Éppen le akarnak szállni, mikor észreveszik, hogy az ellenség ide is követi őket. Ekkor An-Zuong kétségbeesésében segítségért imádkozik az arany teknősbéka istenhez.

Az istenség megjelenik előttük és elmondja a királynak, hogy őt saját lánya árulta el. Ekkor haragjában a király egyetlen suhintással levágja Mi-Chau fejét, ő maga pedig beugrik a tengerbe. Trong-Thiu felesége keresésére indul, követi a libatollakat. A tengerparton megtalálja a lány holttestét és visszaviszi Loa várába eltemetni, ő maga pedig a vár kútjába ugrik.

A monda szerint Mi-Chauból igazgyöngy lett. Aki pedig ilyen igazgyöngyöt talál és megmossa azt a Ko-Loa várában levő kútban, megláthatja, hogy a gyöngy százszor szebben csillog, mint annak előtte.

És mi van a felszín alatt?

Az egészséges testben a lélek erős komfortzónát, énvédelmet épít. Harmónia, egyensúly, stabilitás van. Olyan tudatot alakít ki tanulás útján, aminek isteni fénye, összeköttetése van.

Az egészséges testet betegség támadja meg. A vírussejtek terjednek. Betegség kezdődik. A vírus sejtek megtámadnak egy testrészt. A testrész megbetegszik. A komfortérzet csökken, megjelennek a tünetek: gyógyszert vesz be, orvoshoz megy az ember. Ekkor a tünetek enyhülni kezdenek, néha teljesen meg is szűnnek.

A vírussejtek azonban észrevétlen beépültek a testrész sejtmagjába. Új, rossz programot kap az immunrendszer. A komfortérzet még fennáll, az ember egészséghitben van.

A betegség azonban újból támad, erősebben mint eddig. A tünetek felerősödnek, a fájdalom fokozódik. Az immunrendszer vészt jelez, megkezdődik a szervezet védekező reakciója. Ekkor azonban már késő. Az immunrendszer egészségprogramja leáll: nem gyógyul, a betegség elhatalmasodik a testen. A testet legyőzi a betegség, bekövetkezik a testi halál.

A lélek ezután elhagyja a testet. Útnak indul belső magjával a túlvilágra. A lélek útja sötét, nehézségekkel teli, gyötrelmes. Félelmeiből, fájdalmaiból összeállt fájdalomteste követi őt. A lélek kétségbeesve keresi Istent, a fényt. Imában kéri a segítségét.

Ekkor megjelenik előtte Isten: a lélek szembesül a történtekkel. Lepereg élete filmje és rálát élete történéseire. Megtudja, hogy halálát, saját belső magjának árulása okozta. Ekkor megsemmisíti azt,  amiért cserben hagyta a bajban.

A lélek a kollektív tudattalanba, a mennyországba kerül.

A fájdalomtest az emléknyomok útján követi a lélek belső magját és meglátja, hogy ő már halott. Ezután visszaviszi a testbe eltemetni, ő maga pedig a feledés homályába merül, a pokolba kerül.

A monda szerint a lélek belső magja megtisztult. A fájdalmakból, megpróbáltatásokból nyert újult erővel ezután majd még fényesebben tud ragyogni, még szebb, még erősebb lesz.

Bécs, 2020.03.25

Butor Veronika

 

Share on facebook
Facebook megosztás
Ha szeretnél értesülni írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre! 

Függelék

MI-CHAU ÉS TRONG-THUI

(Monda)

            Az alatt az idő alatt, míg Loa várát építették An-Zuong királynak az emberek, a király az arany teknősbéka istentől annak egyik körmét kapta ajándékul. Az isten azért ajándékozta a saját körmét a királynak, hogy a király belőle készíttesse el az íj ravaszát. Ugyanis az arany teknősbéka isten szerint az íj, melynek ravasza az ő körméből készül, oly csodás erejű lesz, hogy nyilának minden lövése célba talál, és mindegyik lövése sok ezer ellenséget ölhet meg.

            Hát An-Zuong király kiválasztott az emberek közül egyet, aki igen jó íjkészítő volt. Kao-Lonak hívták az íjkészítőt, akinek a király a megbízást adta. Lo sok napon keresztül rengeteg munkával és vesződséggel készítette el az íjat. S azt különlegesen nagyra és erősre csinálta, úgyhogy egészen másmilyen lett, mint a többi íj volt. Ezt az íjat csak a legerősebb emberek feszíthették meg. A király nagyon kedvelte ezt az íjat, mert ennek segítségével építhette fel annak idején Ko-Loa várát. Mindig a keze ügyében volt, éjszakánként meg a fekvőhelye fölé akasztotta.

            Az akkori időben Nam-Haj fejedelme Triu-Da volt. Ez a Da hadseregével többször is megkísérelte, hogy elfoglalja az Ao-Lac földet, de nem tudta sohasem legyőzni An-Zuong királyt, mert a király birtokában volt az arany teknősbéka isten íja. Da azonban nagyon ravasz volt, mert amikor látta, hogy fegyverrel célját nem érheti el, tárgyalás útján kibékült An-Zuong királlyal. Később pedig elküldte fiát, Trong-Thuit, An-Zuong király udvarába azzal, hogy férkőzzön a király állandó barátságába. Történt pedig az út közben, mialatt Trong-Thui az apja megbízásából a királyhoz utazott, hogy megismerkedett Mi-Chauval, aki An-Zuong király leánya volt.

            Mi-Chau szépségesen szép, gyönyörű leány volt. Szeme a paradicsommadár szeméhez hasonlított, és szépségét ismerték hét országban is. Nem csoda, ha Trong-Thui megszerette Mi-Chaut, és lassanként a lány is viszonozta a fiú érzelmeit. Jó barátok lettek, úgyhogy Ko-Loa várában nem volt olyan hely, amelyet Mi-Chau meg ne mutatott volna szerető barátjának. An-Zuong király pedig nem vett észre semmi gyanúsat Trong-Thui viselkedésében. Sőt, amikor látta, hogy a két fiatal nagyon megszerette egymást, még férjhez is adta leányát Trong-Thuihoz.

            Egy igen szép holdvilágos este, amikor a csillagok tündökölve ragyogtak, Mi-Chau és Trong-Thui éppen kint ült a kertben egy fehér kőpadon. Mindketten a fehér várfalakat nézték, amikor hűvöses szél kezdett fújni, és az égre felhők tornyosultak. Késő este volt már, ahogy szerelmes beszélgetés közben Trong-Thui így szólt feleségéhez: „Mondd, édes szívem, mi a titka Ao-Lac földjének, hogy ez ideig senki nem tudta elfoglalni és legyőzni azt?” Mi-Chau azt válaszolta: „Nincs olyan titka, édes férjem, amiről ne tudhatnál. Ao-Lac földjének hatalmas vára van, és ezenkívül apámnak, a királynak olyan különleges íja, melynek birtokában senki nem tudja legyőzni.”

            Trong-Thui úgy tett, mintha csodálkozna, és mintha először hallana a csodálatos íjról. Azt mondta feleségének, hogy szeretné megnézni azt az íjat.

            Mi-Chau teljesen megbízott férjében, bement hát az apja szobájába, a falról leakasztotta az íjat és megmutatta a férjének. Felhívta férje figyelmét az arany teknősbéka körméből készült ravaszra, és megmagyarázta neki, hogy hogyan kell az íjjal bánni.

            Trong-Thui nagyon figyelt, alaposan megnézte az íj ravaszát és formáját, sokáig forgatta kezében, majd visszaadta feleségének.

            Másnap Trong-Thui visszautazott apjához, Triu-Dahoz, és elmondta mindazt, amit a csodálatos íjról tudott. Da megparancsolta egyik emberének, a legjobb íjkészítőjének, hogy készítse el fia leírása alapján An-Zuong király íja ravaszának a mását. Amint a hamis ravasz elkészült, Trong-Thui elrejtette azt ruhája zsebében és visszautazott Ao-Lac földjére. Mi-Chau vidáman jött férje elé, hogy üdvözölje őt, és megkérdezte tőle, miért maradt oly sokáig otthon, miért hagyta őt egyedül.

            An-Zuong király általában mindent megengedett lányának és most, midőn látta, hogy gyermeke mennyire boldog, amikor férjével újra találkozik, kiadta embereinek a parancsot, hogy gyújtsanak fáklyákat és nagy lakomát készítsenek. Mindhárman vidáman ünnepelték ezt az estét. Trong-Thui vigyázott magára és kevés bort ivott. Míg An-Zuong király és Mi-Chau vidámak voltak és a kelleténél többet is ittak, hamarosan elálmosodtak és korán lefeküdtek. Trong-Thui csak erre várt. A király hálószobájába lopódzott, ott leemelte a falról a csodálatos íjat, leszedte róla az arany teknősbéka isten körméből készült ravaszt és helyébe a hamis ravaszt tette. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, helyére visszaakasztotta az íjat. Másnap reggel Mi-Chau jókedvűen ült férje mellett, mert nem tudott semmiről sem. Ám Trong-Thui nem tudott nyugodni. Lelkiismerete furdalta, egyszer felállt, majd ismét leült, állandóan feleségét nézte. El akarta hagyni, de nem volt hozzá ereje. Mi-Chau látta, hogy férjét valami bántja, meg is kérdezte tőle: „Miért vagy rosszkedvű, talán valami hibát követtem el?” Trong-Thui így válaszolt: „Sajnos, nemsokára mennem kell. Atyám azt parancsolta nekem, hogy térjek vissza hozzá, mielőtt északra távoznám. Az északi terület nagyon messze van, ugye tudod, szívem? Most el kell válnunk egymástól, és ha közben kitörne a háború, mikor én nem vagyok melletted, és neked menekülnöd kell, vajon hol és hogyan foglak megtalálni téged?”

            Mi-Chau szomorú hangon válaszolt férjének: „Van egy libatollból készült kabátom, és ha valahova menekülnöm kell, akkor útközben elszórom a tollakat, ennek nyomán követhetsz engem és rám fogsz találni majd.” Alig fejezte be Mi-Chau ezt a mondatot, máris sírva fakadt. De Trong-Thui nem vigasztalta, hanem felállt, elköszönt a feleségétől, visszatért Nam-Haj földjére és átadta apjának a teknősbéka-körmöt.

            Triu-Da nagyon boldog volt és hangosan kijelentette, hogy most már Ao-Lac földje az ő kezében van. Ezután azonnyomban megparancsolta hadseregének, hogy induljon támadásra Ao-Lac földje ellen. Amikor An-Zuong király meghallotta a hírt, hogy birodalmát megtámadták, egyáltalán nem ijedt meg, mert tudta, hogy kezében van a csodálatos íj. Ezért nem is gondolt az ország védelmének megerősítésére sem. A király csak akkor adott parancsot, hogy a csodaíjjal lőjenek az ellenségre, amikor az a várfal alatt állott. A kilőtt nyilaknak azonban semmi hatásuk nem volt. Ekkor azután a nam-haji hadsereg betörte a várkaput és gyorsan elfoglalta az egész várat. An-Zuong király lóra ült, Mi-Chaut maga mögé ültette a lóra és a hátsó kapun ál elmenekült.

            A menekülők útja hegyes vidéken vezetett keresztül, mely alig járható és veszélyes volt. Több napon és éjszakán át lovagoltak egyfolytában, míg végül is a Mo-Ja hegy lábánál húzódó tengerpartra értek.

            Apa és leánya itt éppen le akartak szállni lovukról, mert már végre pihenni szerettek volna, de látták, hogy az őket üldöző ellenség közeledik. Amikor észrevették, hogy a keskeny utak cikcakkosan vezetnek a hegyre, és hogy a nap is már lemenőben van, nem tudták, hogy merre is menjenek. Ekkor a menekülő An-Zuong király a tenger felé fordult és imában kért segítséget az arany teknősbéka istentől. Alighogy befejezte imáját, hirtelen erős szél kerekedett, az ég besötétedett, és az erdők görnyedeztek a szélben. Előttük pedig megjelent az arany teknősbéka isten és így szólt a királyhoz: „Az ellenség ott ül fenséged háta mögött, és fenséged ezt nem is tudja?”

            An-Zuong király nagyon megharagudott, mert megértette ekkor, hogy a saját lánya volt az áruló. Szó nélkül rántotta ki kardját és egyetlen kardcsapással vágta le Mi-Chau fejét, ő maga meg beugrott a tengerbe. Miközben a nam-haji hadsereg elfoglalta Ko-Loa várát, Trong-Thui mindenütt kereste Mi-Chaut, de sehol nem találta meg. Visszaemlékezett ekkor a felesége szavaira, ezért aztán megkereste annak lakosztályát, ahol még látszottak a lópaták nyomai a földön, és tollak feküdtek szerteszórva. Percig sem gondolkozott. Kíséret nélkül ült lóra Trong-Thui és a tollak nyomán elérkezett egészen a Mo-Ja hegy aljáig, ahol megtalálta felesége holttestét. Mi-Chau holtteste ott feküdt a tengerpart füvében. Halott volt a felesége, de még holtan is gyönyörű volt.

            Trong-Thui sírva fakadt bánatában, majd felesége holttestét Ko-Loa várába vitette és ott temettette el, ő maga pedig a vár kútjába ugrott és ott lelte halálát. A mai napig is látható Ko-Loa faluban, An-Zuong király pagodája előtt egy kút. Ez a Trong-Thui kútja. A monda szerint, mikor Mi-Chaut az apja megölte, a leány vére a tenger vizébe folyt, ott a kagylók azt magukba zárták, és belőle lett az igazgyöngy.

            Aki pedig ilyen igazgyöngyöt talál, az a Ko-Loa várban levő kútvízzel mossa meg, és meglátja, hogy a gyöngy százszor szebben csillog, mint annak előtte.

Vissza Butor Veronika elemzéséhez

Ha szeretnél értesülni írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre! 

Leave a Comment

Scroll to Top